CÉL
Használhatatlan leszek,
mint az egymáshoz illesztett
szavak, amiket végül
nem mondtak el senkinek.
A feleslegesség irtóztató gyönyörűsége,
hogy értékálló. Lehet belőle bármi.
Ott fog kísérteni napjaimban, valami
furcsa fénnyel váltogatva az árnyékokat.
Szépnek nevezném, de még
nincsen funkciója, még nem lehet.
Találni egy akaratot a csavar
tudásán túl, ez az igazi feladat.
Csak mozogni a gépezetben.
Termelni annyit, hogy eltartson,
de közben tudni a külvilágról,
ismerni az ellenerők forrását.
És lustán, mint a királyok
kivégzéskor, vagy mint Isten
a kegyelem osztása közben,
menthetetlenül berozsdállni.
TANULSÁG
Megállni. Kifűzni. Kiönteni.
Bibliai homok, a büszke
birodalmak hullámsírja temeti
be az én lábnyomaimat is.
Szúr. Mint a késztetés maga.
Ez egy felügyelet nélküli játszótér.
Nem bíztatnak gondos szülők,
egyetlen gyerek csodálkozó
tekintete sem kísér.
Egyedül kell meghódítanom
a mászókát, tanúk nélkül.
De a zuhanás, ha megcsúsznék,
az valóságos lesz, a bordáim reccsenése
majd emlékeztet, hogy mennyire
megváltozott az álmok természete.
